botond belépett végre a  svingerklub ajtaján, és abban a pillanatban megnyugodott. máris érezte férfiúi ereje feltámadását, hisz maga mögött hagyta azon életzónát, ahol túl sok mindenre kellett egszerre koncentrálnia, és a rettenetes felelősség elszívta az energiákat az ősi csakraközéppontjától, amivel a raeléiánus istenek ajándékozták meg az emberiséget, és őt magát is.

 zsenvedett már rettenetesen, hisz elgyötört tagja már éhezett a gyönyörre, szinte lobot vetett a pantalójába! napokkal ezelőtt már le kellett kötnie duzzadó penisét. polimer ragasztószalaggal tekerte, ragasztotta a comjához. a becsípődött szőrök kőnyeket csaltak  a szemébe, de már nem volt visszaút. így fogja végigcsinálni.

 odalépett a bárpulthoz, ahol cédának kifestett lányokk, asszonyok cigerettáztak végtelen ciklusban. a combok, a tömör husok, melek egymásba fonódóan kavarogtak a szeme előtt. hát persze, hisz alig volt rajtuk ruha! csábító kombinékba meg pendelyekbe kellették magukat ezek a kéjes nöszemélyek. rettenetes erők szabadultak el akkor a sergio taccini jogingalsóba, amit botond még a váci utcai leggrágáb ruhaboltba vásárolt magának. lekszivesebben az őltönyét vette volna fel, hogy tessen az aszonyoknak, de a leragasztott penise nem fért volna bele.

folytatása következik